-Jól vagy?-Hajoltam le hozzá.
Igen.-Bólintott.-Csak megijedtem...-Mondta halkan.
-Hé Thom...Erről nem beszélhetsz senkinek sem...Ez egy fontos dolog...Kérlek, legalább a kedvemért ne...-Öleltem magamhoz.
-Oké...Megígérem.-Mondta.-De haza mehetnék?...-Kérdezte félénken.
-Persze...Gyere, elkísérlek!-Fogtam meg a kezét majd elindultunk.
Az erdőben sétáltunk, Thom minden aprócska neszre össze rezzent.
-Nyugi...Nem lesz baj.-Mondtam a házuk előtt.Odamentünk az ajtóhoz majd becsöngettem.
-Sziasztok!Emma, köszi hogy elkísérted, Thomot...És köszi a tálat.-Mosolygott rám az asszony.
-Ugyan, semmiség!-Mosolyogtam vissza.-Sziasztok!-Intettem majd megfordultam és visszasiettem az erdőbe.
Amikor megpillantottam a házunkat, meggyorsítottam a lépteimet.
Bementem...
-Szia, Emma!-Nézett ki a nappaliból Brian.
A padlón megpillantottam egy borítékot.
-Ez mi?-Lebegtettem meg a papírt Brian előtt aki csak megvonta a vállát.
-Nekem van címezve...-Mentem be a nappaliba.
Leültem Brian mellé majd kibontottam a borítékot amiből egy levélpapír és képek hullottak ki.
Felvettem a levelet:
"Kelly Daves!
Most...hogy végre a városba értünk, Én és a Klánom...
Úgy véljük ideje félned.Csak tudd...Rád vadászunk és addig nem is nyugszunk amíg ki nem szívjuk minden egyes csepp véredet.
Először Te...Majd sorra ejtjük ki a barátaidat.
Gondolkozz logikusan!
Ha az Északi-Falkának akarunk ártani akkor az Alpha szívét kell széttörnünk.
Ezt el is érjük.
Vigyázz!
TE KÖVETKEZEL!"
Rémülten pillantottam fel Brianre.Majd a képeket vettem kezembe.
Én voltam rajtuk.Minden egyes pillanatomban.Csak egy dolog pörgött az agyamban: "Ezek figyelnek...Akármikor támadhatnak...Meg fognak ölni!"
-Kelly...-Nézett rám Brian.
Kezei ökölbe szorultak és sűrű, erős remegés hullámok futottak végig testén.
-Brian!Nyugodj meg!-Ragadtam meg a karját.-Nem változhatsz most át...-Mondtam neki halkan.
-Felhívom Brandyt...Aztán Embryt, hogy jöjjenek ide mind!Megbeszélést tartunk.-Mondta Brian.